Szente Kálmán László

Édesapám 1920-ban született. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia elvégzése után a II. Magyar Hadsereg Losonci ezredének törzsparancsnoka lett, s nemsokára a voronyezsi fronton találta magát a 23. Honvéd Gyalogezred zászlóalj-parancsnokaként. Azon kevesek közé tartozik akik (két orosz hadifogság és egy súlyos aknagránát okozta sebesülés után) élve hazatértek a "Doni pokolból"
(a sors iróniája, hogy jómagam 82 mm-es aknavető-tüzér vetőparancsnoki kiképzést kaptam 1982-83 között a bajai laktanyában...).

A háború után apám nem kapott munkát, de mivel közgazdasági tanulmányokat folytatott és 4 nyelven (német, angol, francia, latin) tudott, sikerült a Magyar Nemzeti Bankban elhelyezkednie. 1956-ban tagja volt az MNB munkástanácsának, amit később 2 év börtönnel "jutalmaztak".

1963-ban került Solymárra. Nyugdíjazásáig gazdasági tanácsadó volt

A nyugdíj mellett adószakértői tanácsadást folytatott több, környékbeli cég (PEMÜ, Budai Tégla) számára. A solymári PEMÜ sportcsarnok megépülése után a PEMÜ SE Baráti Kör alapítója és lelkes munkása lett.

A rendszerváltás után a Magyar Szabadságért érdemrenddel tüntették ki. Hosszú súlyos betegség után 85 évesen 2005. februárjában hunyt el.